Újévi könyörgés

„Nem vagy enyém, míg a magadé vagy!”

Kedves Istenem!
Egyszer azt mondtad nekem,
ha nem magamnak élek,
a Tiéd lehetek!

Ez üzeneted meghallván,
örvendeztem. Talán új élet köszönt rám!
Azóta sok év eltelt már…,
az újélet-remény
megfakult, oly halovány…!
Talán már nem is vársz rám?

Nem sokat éltem még,
mégis rémálom az életem már rég.
Kételkedem, hogy megtörténhet, mégis várom,
hogy véget érhessen e rossz álom.

Magamtól felébredni képtelen vagyok,
de tovább álmodni már nem akarok!
Ezért kérlek nyisd föl Te a szemem,
Láthatod, hogy én nem tehetem.

Segíts meglátnom Téged,
hogy e szörnyűvé lett
élet
sötétjében, látva lássam Fényed!

Itt állok ismét egy új év kezdetén,
s kérve kérlek, hadd legyek Tiéd!
Adj új szívet, lelket, gondolatokat,
tégy bármit, csak megláthassalak!


tt

Merry Xmas!

Túrmezei Erzsébet:

Kérdez a gyermek

„Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este… tél…
Bent apja ölén kis leány beszél.
„Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket.
„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”

Boldog Karácsonyt kívánok, minden ismerősömnek!