2010. december 30., csütörtök

Újévi könyörgés

„Nem vagy enyém, míg a magadé vagy!”

Kedves Istenem!
Egyszer azt mondtad nekem,
ha nem magamnak élek,
a Tiéd lehetek!

Ez üzeneted meghallván,
örvendeztem. Talán új élet köszönt rám!
Azóta sok év eltelt már…,
az újélet-remény
megfakult, oly halovány…!
Talán már nem is vársz rám?

Nem sokat éltem még,
mégis rémálom az életem már rég.
Kételkedem, hogy megtörténhet, mégis várom,
hogy véget érhessen e rossz álom.

Magamtól felébredni képtelen vagyok,
de tovább álmodni már nem akarok!
Ezért kérlek nyisd föl Te a szemem,
Láthatod, hogy én nem tehetem.

Segíts meglátnom Téged,
hogy e szörnyűvé lett
élet
sötétjében, látva lássam Fényed!

Itt állok ismét egy új év kezdetén,
s kérve kérlek, hadd legyek Tiéd!
Adj új szívet, lelket, gondolatokat,
tégy bármit, csak megláthassalak!


tt

2010. december 25., szombat

Merry Xmas!


Túrmezei Erzsébet:

Kérdez a gyermek

„Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este… tél…
Bent apja ölén kis leány beszél.
„Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket.
„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”

Boldog Karácsonyt kívánok, minden ismerősömnek!

2010. november 18., csütörtök

Tető csere, padlás söprés II.

Lelet

Tegnap tudomásomra "jutott", hogy azok a régi iratok, amelyeket a padláson találtam az egyházunk tulajdonát képezik.
Így tulajdonképpen jogtalanul vettem magamhoz belőlük néhányat, ezért azokat visszaadnom egyházközségünk lelkészének, ezzel remélem enyhítem tolvajiságom vétkét.
Szóval, miután közzé tettem, hogy megmentettem néhány papirost az esetleges tűzrevtéstől,(és haza vittem)közölték velem, hogy nem kellet volna vagyis elloptam.
A jó az egészben az, hogy (talán vétségem miatt)azt az utasítást kaptuk, hogy a padláson lévő összes dokumentációt gyűjtsük össze (majd adjuk le jogos tulajdonosának, az egyháznak), ezáltal talán megmentve azokat a pusztulástól.
Mielőtt azonban megválnék tőlük, mutatok belőlük néhányat az érdeklődőknek:
















2010. november 16., kedd

Tető csere, padlás söprés I.

Nem is gondolná az ember micsoda "kincseket" rejthet egy öreg padlás! Főleg ha az egy valaha volt iskola padlása... A különböző okiratok, könyvek stb. dátumozása egészen az 1950-es évekig nyúlik vissza.
Előlegbe néhány sebtében készült fotó:






2010. november 10., szerda

Ősszel

Lord, még mindig nem hagyott fel láda-szeretetével.
Szerinte a láda az ő helye, ezért, hogy beleférhessen eltávolította belőle a babot, majd saját magát tette helyébe:





Még parkettázás és meszelés előtt festettem a szobám falára egy napraforgót. De a "restaurálási munkák" során nem volt szívem eltüntetni, így meghagytam nyáridézőnek a hideg téli napokra (a képek még meszelés előtt készültek). Íme:


2010. november 2., kedd

Mindenszentek

Ady Endre:

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...


Bár Kosztolányi Dezső Halotti beszéd c. verséből már néhány sort idéztem, most mégis közzé teszem e verset teljes egészében.

Halotti beszéd


Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

2010. október 28., csütörtök

2010. október 26., kedd

Republic - Nagy kő zuhan



Azt hiszem, csak kisiklott a szocialista szellem vasútja/vonata és így lett belőle a szocializmus szellemvasútja... Tényleg "csak" ennyi lenne...?!
Nagyszerű ez a szám! Mindenkinek figyelmébe ajánlom!

Demjén-Varga-Charlie: Ki szívét osztja szét



(Az előző bejegyzéshez!)

1956. október. 23

Szabó László Dezső

Október 23.

Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.
„Ruszkik haza!” - dörren az orkán,
„Sztálint ledöntjük!” dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
A provokátort meg kikacagták.
A szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
Akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész, orkán ült a tájra:
A magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
Megingott végre a Gyalázat:
„Ledöntöttük a Sztálin szobrot!”
Verték, döngették a vázat.

2



A Rádióhoz, stúdióba!”
„Vesszen Gerő, a gaz áruló!”
A forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren,
Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
Aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!
Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet:
Szabad október 23!

1956. október 27.

2010. október 21., csütörtök

Eri nene!

Kosztolányi Dezső:
Halotti beszéd(részletek)

(...)
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
(...)

Okuljatok mindannyian e példán,
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
(...)

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
(...)

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

2010. augusztus 7., szombat

Lord - a házőrző tanonc

Melyik a kakukktojás?


A jó kutya kis helyen is elfér - gondolta Lord (Fajtáját tekintve: husky. És igen, ő barna szemű! Akit nem érdekel, hogy a kék szem és szürkés bundázat a divat!) - és, hogy bebizonyítsa milyen jó is ő valójában; belepréselte magát egy ládába:

2010. június 6., vasárnap

"ha hazád volt, az marad örökre; senkisem bíró, csak ahogy érzed!" (Babits)

Batsányi János

Bíztatás

A hazáért élni, szenvedni s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók a sírodban is áldanak, tisztelnek.

(1783)

Merjünk a határainkon kívül élő honfitársaink "ügye mellett önként s bátran bajra menni", akkor is ha ezért "sokan nem kedvelnek"!

2010. április 5., hétfő

Húsvét lett...

HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy "Minden hiába!"
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
akik még mindig húsvét előtt élnek.

(Turmezei Erzsébet, 1912)


Az Új Élet bizonyosságával, kívánok kellemes Húsvéti Ünnepet, és a továbbiakban reményteljes életet mindenkinek!