2011. november 6., vasárnap

GYÁSZJELENTÉS!

"Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."
                                               (Victor Hugo)

           
Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy

Turcsányi János
2011. október 27-én, életének 51. évében
elhunyt.

Felejthetetlen halottunkat 2011. november 3-án, csütörtökön 14 óra 30-kor, a márfai temetőben helyezzük végső nyughelyére.

A gyászoló család

2011. július 24., vasárnap

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

Walch J., 1876

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
Thomson A. Mária, 1870
F.: Csomasz Tóth Kálmán

Térj magadhoz, drága Sion

Luttenberger Tihanyi Ágost, 1890

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.
2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!
3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!
4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!
5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!
6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!
7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.
8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki!
Pauli Joachim (1636-1708) vigasztaló éneke után
F.: Jeszenszky Károly, 1890

2011. július 23., szombat

HITÉRT KÖNYÖRGÖK

Így nem könyörgött senki még,
Mint én könyörgök a hitért,
A nagy hitért, a szent hitért,
Amit nem adnék semmiért.
Pedig enyém volt valaha,
Hittem, hogy eljutok Haza!
Az a hit volt a véderőm,
Az éltetőm, felemelőm.
Az a hit volt az én imám,
A csillagom, vak éjszakán.
Azt a hitet könyörgöm én,
Amitől ifjú lesz a vén,
Amitől a halott feláll,
És a hitetlen prédikál,
Mitől fiúvá lesz a kő,
Ami a fény, ami erő.
Azt a hitet könyörgöm én,
Mitől gazdag lesz a szegény.
Földet rázó hatalomért,
Nem elmúló földi lomért,
Hitért, hitért, örök hitért,
Amit nem adnék semmiért!
Azt a hitet add meg nekem,
Add vissza, édes Istenem!
Szívem, lelkem sikolt Feléd
Azért a régi szép hitért!

Kárász Izabella

ELMÚLT


Voltál már az alkalom temetésén?
Verik a koporsófödelet
fagyos téli göröngyök,
s a szívedet göröngynehéz miértek:
Miért nem tetted?
Miért nem adtad?
Miért nem mondtad?
Felelj: miért nem?…

Ezer alkalmat temetünk
minden temetésen.
Hiába koszorú, virág
síron, ravatalon…
Verik a koporsófödelet
fagyos téli göröngyök…
Elmúlt az alkalom.

Túrmezei Erzsébet

2011. július 19., kedd

A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
"Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ..."
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."

"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."

"Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."

"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."

"Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -"
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fűzfák törzse ragyog."

"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
"Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ..."

Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
(Johann Wolfgang von Goethe)

Már látom a fényt az alagút végén! ...,de miért dudál?!

A  pesszimista a sötétséget látja az alagútban.
Az optimista a fényeket az alagút végén.
A realista a vonat közelgő lámpáit.

2011. július 18., hétfő


"Mint aki a sinek közé esett...

És általérzi tűnő életét,
Míg zúgva kattog a forró kerék,
Cikázva lobban sok-sok ferde kép
És lát, ahogy nem látott sose még.

Mint aki a sínek közé esett,
A végtelent, a távol" életed
"Búcsúztatom, mert messze mese lett.
Mint aki a sinek közé esett.

Mint aki a sínek közé esett -
Bús panoráma, rémes élvezet -
Sínek között és kerekek között,
A bús idő robog fejem fölött.
És a halál" feletted "mennydörög,
Egy percre megfogom, ami örök,
Lepkéket, álmot, rémest, édeset:

Mint aki a sínek közé esett."


És néztük Őt,

A haldokló, beteget...


Mert, ezen az éjjel...,


Ezen "az éjjel
Az órák összevissza vertek."
Ezen "az éjjel
Holdfényben úsztak mind a kertek."
Ezen "az éjjel
Kocsik robogtak a kapunk alatt."
Ezen "az éjjel
Könnyben vergődtek a fülledt szavak."
Ezen "az éjjel
Égett szobánkba gyertya, lámpa."
Ezen "az éjjel
Féltünk a borzasztó homályba."
Ezen "az éjjel
Arcunk ijedt volt, halavány."
Ezen "az éjjel
Halt meg szegény," beteg nenukám.
  
(KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI)

2011. július 17., vasárnap

"Befogad és kitaszít a világ."

Francois Villon: Ellentétek

Des contraires

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.



Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.



Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.

2011. június 13., hétfő

Jópofa gyerekek

Ízleléses ismerkedés...
A gyerekek szeretnek mindent a szájukba venni, na de ez nem túlzás?
Végül is lehet, hogy csak nem kapott fagyit..

"A hely varázsa!"

Ugye, megmondtam, hogy nincs rajta gatya!

Bár, azt mondják a gyakorlat teszi a mestert, de nem korai még? :)

Ez történik (majd)...

... a Pécsről kitiltott utcazenészekkel?

... a vasúthálózatunk elhagyatott sínjeivel?

Aranyos

"Nyalom, de nem történik semmi!" Stem from: Videa

"Nyalom, de nem történik semmi!" Stem from: Videa

"Nyalom, de nem történik semmi!" Stem from: Videa




Szárnyaim alá veszlek...

2011. május 26., csütörtök

Ilyen azt hittem nincs, és mégis...!

MEGELLET Dudic, az egyik KANDÚR macskánk!
Élete első egy (két?) évében még biztosak voltunk abban, hogy ő fiú cica, mivel monyai (IS) voltak/vannak!
Az utóbbi hónapokban rá kellett ébrednünk, hogy ő bizony buzi (van ilyen)...
Aztán nagyon megnőtt a hasa és mi azt hittük biztos a kutya megnyavarta és már nem sok időt adtunk neki...
De ma reggelre Megszülettek a kiscicái (2db) és bizony szopiztatja is őket...!

Szerintem minderre a következő a magyarázat:
Dudic (mindeddig kizárólag baknak hitt macskánk), igazándiból hímnős, tehát két ivarú (itt megjegyzem, a csigák is ilyenek, de vannak emberek is, akik két nemi szervvel születnek)...

2011. május 21., szombat

"(...) Lehettek akár Tigris, Bagoly (...) Végül is, mi szabad országban élünk..., mindenki olyan állat lehet, amilyen csak akar." (Bródy) :)

Zárt osztály


Zárt osztály
( 1989, Bródy János: Hang nélkül )

Én úgy születtem meg, akár egy vicc
Egy házibálon felszakadt a slicc
Kibújtam én poénból - bár nem ez volt a cél
De vissza már hiába küldenél

A gyermekágyamról letört a rács
Az volt ám a szörnyű koppanás
Csak meg akartam nézni, hogy mi van odalenn
Azóta furcsán szédül a fejem

Hát így élünk mi együtt annyian
E házban, hol jelenleg béke van
Ki tisztességtudó és jól viselkedik
Azt néhanapján kiengedik

Az osztályt nem tudom felejteni
Hol megtanultam jelenteni
Szásztáv klásszá tricáty tri ucsenyiká
Átszuszvujet az édes ányuká

Én azt hittem, Napóleon leszek
De Záhonynál kifújt a hadsereg
Bár szégyen volt, de hasznos a visszafordulás
Azóta mondják, engem véd a rács

Hát így élünk mi együtt annyian
E házban, hol jelenleg béke van
Ki tisztességtudó és jól viselkedik
Azt néhanapján kiengedik

Én azt hittem, hogy normális vagyok
Csak megbolondultak az ápolók
Kényszerzubbonyt kötnek és mellém fekszenek
S még azt kérik, hogy értsem őket meg

Hát így élünk mi együtt annyian
E házban, hol jelenleg béke van
S a béke, ugyebár, mindennél többet ér
Még annak is, ki zárt osztályon él

2011. március 9., szerda

Figyelem!


Nagy igazság... :D

2011. március 4., péntek

A néma sikoly!

"Ami nem sikerült töröknek, tatárnak, két világháború vágóhídjának, sikerülni fog a mai anyák kényelemszeretetének, a gyermekáldás visszautasítása által: a magyar nemzet elfogyása."



2011. március 3., csütörtök

iGAZSÁG

Ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tűnő dolgokkal - egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Mindinkább foglalkoztatja a dolog, később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket megszerezze. Előbb csak néha, olykor, és így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, a függőség már épülget szépen, és mire az áldozat észreveszi, már nem is tud élni szenvedélye nélkül.

2011. február 5., szombat

A VERÉB

A héten "Ökumenikus imahét" volt Harkányban és ott a görögkatolikus pópa hívta fel erre a kisfilmre a figyelmet. Tényleg nagyon tanulságos és megható. Érdemes rászánni néhány percet!

2011. február 2., szerda

Love story

Tegnap végre sikerült meglátnom, a LOVE STORY-t! Megkésve bár..., ugyanis a filmet 1970-ben mutatták be.
Ennyi az élet?! Jó esetben is "csak" ennyi lenne?!, csak "egy love story"?!
Mit várhatok az élettől és az mit tőlem? Mit is kezdhetnénk mi egymással?!

2011. január 16., vasárnap

Úristen@menny.hu

Mielőtt bárkit is megtévesztenének az alábbi idézetek, ez a film nagyszerűen mutatja be a mai fogyasztói társadalmat!
Bár ennek tényleg különös és talán megbotránkoztató módját választották a filmkészítők, mégis meg kell vallani, nagyon találóan tették.

"Csak nem történt vala vele valami?"

"Mi van, Rád borult a vitorla? Ponyvalegény! Vagy Te vagy a Jediből az Onadin Kenedy? Albínó Batman!"

"- Én a mennyország kulcsát keresem.
- Azt nem ismerem. De ez is nagyon jó anyag."

"Készen vagyunk, mint a házi feladat."

"- Látám, hogy ez jó. Megáldám vala.
Te...
- Stefl.
- Te Sefül! Áldott légy te minden nedvek között, és áldott legyen a te tisztaságod és jóságod!
És szaporodjál és sokasodjál az embereknek kedvére, hogy ők is szaporodjanak és sokasodjanak az én kedvemre, s így te szesz, mindörökre áldott leszesz!"



2011. január 12., szerda

Ősztől mostanáig

Van itt kérem minden, mint a búcsúba!

Dudic (csak csendesen, hadd aludjon):


Fenyőfánk


Az elhíresült szederkényi kivilágított ház:













Téli tájkép, legelésző birkanyájjal a háttérben:



Tábortűz:


"Nyugi, jól vagyok." Tonnányi kavicsot szállító, teherautó általi gázolást túlélt gyík:


Elvetemült, csigacsápos hernyó:



Telefonálni vágyó sáska:




"Na, jó pózolok itt neked egy kicsit, csak mielőbb szabaduljak!"- virágültetés közben nyakoncsípett gyíkgyerek:





Sírköveken megpihenő lepkék:




Harkányi, "van valami baja süni":


A templomkertben talált szitakötő-múmia:



Szőlőszüret közben lencsevégre kapott sáska:





Kiss Kandúr a nagyobbik, és Dudic a kisebbik kandúrunk:


Őskövületnek számító (ugyanis kb. 15 évesek), legelésző lúdpárunk: