50 first dates

Naaaagyooon gáz! Ma tök ilyen hangulatom van: - emlékeztek még?! - Wouldn't it be nice

Ua.

A klipnek ez a változata jobban sikerült, szerintem:

Csellengők

... és csellengünk.
A megtaláltak helyett az elveszettek érdekelnek. - Villon

Soul Asylum - Runaway Train:



Nélküled, oly' elveszett vagyok, Istenem!

december 5. margójára...

 Egy régi történet (amit egy általam nagyra becsült ismerősömtől hallottam) a zsarnok királyról szól, aki halálra ítél egy ellene merényletet elkövetett fiatalembert. Az ifjú szabadsághős büszkén, emelt fővel vállalja a halált, de utolsó kívánsága, hogy elbúcsúzhasson öreg szüleitől. A király ezt azzal a feltétellel engedi, hogy a fiú maga helyett állít valakit kezesnek, amíg visszajön. Ha nem tér vissza három napon belül, a kezest végzik ki. Csak egy barátja marad a sok közül, aki vállalja a hálátlan feladatot. Őt is próbálják lebeszélni, hogy csak nem lesz bolond kitenni magát ilyen veszélynek! Mi lesz, ha nem jön vissza, ha elmenekül, ő meg itt marad a csávában? Azok, akik addig merényletre bíztatták hősünket, most a barátját győzködik, nehogy kötélnek álljon. Mi a biztosíték, hogy visszajön? Az, hogy megígérte - válaszol a barát. És elindul a versenyfutás az idővel. Az öreg szülők másfél napi járóföldre laknak a királyi udvartól, a fiúnak igyekeznie kell. Útjába is áll minden elképzelhető akadály; úttorlasz, felhőszakadás stb. Telik az idő, nagy nehezen hazaér, de már indulnia is kell vissza. Ott zakatol a kísértő gondolat a fejében; le is léphetne, eltűnhetne egy másik földrészre, más névvel… Közben a királyi udvarban a barátot is egyre nagyobb kórus veszi körül, gúnyolják, nevetik; kellett neki vállalni a kezességet, lám mindjárt letelik az idő és a fiú még nincs sehol… Ő csak kitartóan mondja: tudom, hogy állja a szavát! Utolsót üt a nagyharang a királyi palota kápolnájának tornyában, amikor mindenki megdöbbenésére betoppan a fiú. Dermedten áll a tömeg, amikor kilép a palota kapuján a zsarnok. Maga elé inti a barátokat és kihirdeti az ítéletet: mindkettőjüknek megkegyelmez! A király szívét megváltoztatta az a három nap, látva a hűséget, barátságot udvarába fogadja a fiúkat. Késői nemzedékek is beszélték, hogy változott a zsarnok jóságos és igazságos uralkodóvá.

("Az I. világháborút lezáró (gyalázatos) trianoni békeszerződés következtében az ország területe 282 ezer km²-ről 93 ezer km²-re, lakóinak száma 20,8 millióról 7,6 millióra csökkent, miközben több mint 3 millió magyar az országhatárokon kívül rekedt.") Amikor anno 2004 októberében azon gondolkoztam miként győzhetném meg az akkori osztálytársaimat, hogy jól cselekednek, ha a kettős állampolgárság mellett szavaznak ez a történet villant eszembe. Először önmagam is értetlenül álltam az „ötlet” előtt, nem értettem, hogy jön ez ide? Majd miután végiggondoltam, ráébredtem mennyire jól ábrázolja a két barát helyzete, a mi akkori szerepünket… De mi nem mentünk vissza. Hiába bíztak bennünk ezrek; nem tudták kinek, kiben hisznek. (Most már tudják!)

Hogy miért is írtam le mindezt? Mert, „Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan.” (B.M.), viszont 2004 decemberében rá kellett ébrednem, mindez „Galamb álom!” és csak nem nyugszanak a „kapzsi szenvedélyek”. (....)

Részlet a Lélek válságban? c. EU-s ismeretek dolgozatomból, melynek kelte 2008.

Karácsonyra készülve...

Ádvent

Te szörnyű, vajúdó idő,

ne szülj, ne szülj több rémet,

most már örömmel, békességgel

legyen megáldva méhed.

Szülj halva minden szenvedélyt,

vad átkot, véres harcot,

fojtsd meg a bűnt, mi valaha

öledben megfogamzott.

Elég volt már a gyötrelem,

elég volt már a vérből,

napfényre vágyunk a szorongás

fekete erdejéből.

Szüless meg bennünk, tisztaság,

szüless meg bennünk, béke,

s tedd kezedet a vad világ

lázas ütőerére.

Szüless meg bennünk szeretet

Te legszebb lelki virtus,

Teremts bennünk új életet,

Szüless meg bennünk, Krisztus!

(Bódás János)

A márfai temető

Nos, kedves "feleim", nemrég három szintén márfai lakossal együtt visszaragasztottuk a régi, ledőlt vagy igencsak labilis sírköveket a helyére. Már nagyon régóta szerettük volna ezt megtenni, de csak november elsejét megelőzően vált mások szerint is aktuálissá a dolog. A lényeg, hogy végre kész! Erről közlök az alábbiakban képeket, valamint a november 1-i megemlékezésről, ami bár nálunk reformátusoknál (egyházilag) nem "szokás", mi most mégis rendhagyó és remélem szokást teremtő módon, leróttuk tiszteletünket "eleink" sírja felett....

Mi van?!

NA szóval, szeretném, ha ti is tudnátok, hogy egy hülye, bunkó vagyok! Miért? Mert továbbítottam egy olyan levelet egy ismerősömnek, melyben azt állították, hogy a H1N1 ellen védő vakcina, a levél szerzője szerint nem más mint méreg. Nos, én ezt az állítást egy lehetséges fikcióként fogtam fel, mert már annyi mindent mondanak..
Erre meg az egyik személy, akinek ezt továbbküldtem nem vette jó néven és megkért, hogy "ilyeneket" többet ne küldjek neki. Hát jó, majd küldök neki vízben úszkáló halacskát, meg bort és kenyeret, hogy eltudja vinni a nagymamának, oppá az mégsem jó, mert ezzel együtt jönne a FARKAS is, majd kitalálok valami happyt...
Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy egyet értek a bizonyos email szerzőjével, viszont miért nem vállalja se orvos, se gyógyszerész, senki a felelősséget a vakcina hatását illetően?! ÁÁÁ, nem azért nem vállalják, mert direkt mérget gyártottak, hanem, mert nincsenek tisztában a mellékhatásával, vagy túlságosan is igen?!És talán túl sokakat érintene a mellékhatás?! Egyébként meg itt volt a madárinfluenza, ami amilyen hirtelen jött olyan hirtelen eltűnt (a médiából is), csak szegény lúdjaim nem verték még ki a fejükből, mert ha hangosan tüsszent valaki, akkor pánikszerűen elkezdenek kiabálni...

"Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat."

"Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet."

           ,de

"Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek."

(Ady Endre: Fölszállott a páva, A tűz csiholója: részletek)

A falu környékének tisztaságáért...

Még 2008. március 29-én szemétgyűjtést szerveztem (igen, én), az önkormányzat, de leginkább polgármesterünk támogatásával, ezt közlöm most képekben (csak tegnap kaptam őket). (Szeretném, ha tavasszal megismételhetnénk a dolgot, mert a szemetelők az elmúlt évben sem pihentek. :() )

A falu apraja....

 

 

 

 

 

 

...és nagyja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mottóul a következő indián mondást választottam:

"Ha majd kivágtátok az összes fát,

kifogtátok az összes halat

és megmérgeztétek az összes folyót,

rá fogtok jönni, hogy a pénz nem ehető!"

Ez nagyon tök tuti :D

             Testvérek

Három nap néztem volna csak a szemed
árnyékos völgyét, szemöldöködet,
a pillák sűrű sását, mely között
az eleven kis vadvíz incseleg,
villantja fényét, fürge terveit,
síkos halacskák szökdeléseit -
Három nap néztem volna hallgatag
az egyiket, aztán a másikat.

S töltöttem volna három új napot
csak nézni némán a lágy hajlatot:
ruháid alól kisejlő kebledet,
a csillagot, mely rajta szendereg,
s készül, fényküllőt feszítve selyem
leplén ragyogni vak éjjelemen -
Három nap néztem volna hallgatag
az egyiket, aztán a másikat.

S elég lett volna újonnan nekem
csak legeltetni, itatni szemem
szép szárba szökkent páros térdeden,
melyek hivalgón, mégis félszegen,
mint fényes kapu kettős szárnyai
tán biztatták már egymást nyílani -
Három nap néztem volna hallgatag
az egyiket, aztán a másikat.

Az enyhe hőben, amely szelíden
testedből áradt, tested fényiben
elültem volna, napon a beteg,
lesve, mellemben hogyan bizsereg,
hogy' oldódik a fájdalom, hogyan
oszlana már a test is boldogan
el, föl egy könnyebb táj felhőibe,
mely maga már az altató mese -

És lettem volna gyermek, gyermeked,
hogy, ha ölellek: úgy öleljelek.
Hogy mit szerelem csak sokára ad,
halljam már most vígasztaló szavad.
Fi a lánytestvért, - úgy öleltelek,
ős vágy ízével enyhítve a bűnt,
így aludtam el, - leghűbb kedvesed,
mire az első éjjel tovatűnt.

(Illyés Gyula)

 - Sztem gyönyörű és nagyon fenségesen fejezi ki  magát + csodálatos, ahogyan a fülledt erotika tiszta, szeretetérzésbe megy át...
Megjegyzem,
hogy valami hasonlóról beszélek, amikor azt mondom erotika,csak azért mondom, mert manapság nagyon sokan összekeverik az erotikát és a szexet. Figyelem! Az erotika nem szex! :)
Eszembe ötlött, hogy a refrénnel rímel az is, hogy:
Három nap néztem volna ajkadat
az egyiket, aztán (azt) a másikat. :) :)

Szólt a rádió...

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy miképp lehetséges az napjainkban, hogy egy országon is túlnyúló hallgatottságú Rádió adásának sorsáról a politikai érdekek és nem a hallgatottság magas száma döntsön, holott ezen túlmenően a Rádió tulajdonosa által beadott pályázat (az adott frekvencia tovább birtoklására) tök rendben volt, mindemellett az adó az egyik legkedvezőbb jövedelemforrása volt a magyar államnak, és minden valószínűséggel a frekvencia új használójának adása még csak megközelítőlég sem lesz olyan nyereséges, mint az addigi.

Közben pedig megjött a hír, hogy a Sláger Rádió amerikai tulajdonosa nem kívánja a továbbiakban folytatni az analóg műsorszolgáltatást Magyarországon, ami a kialakult helyzet miatt sztem nem is csoda...

2009. november. 18-án, szerdán utoljára Szólt a Rádió, a Sláger Rádió.

Nincs senkim...

Se lányod, se barátod nem vagyok,
s azt mondod - majd az Isten,
viseli gondod!?
Értem teszed mindezt -
Ezzel védekezel?
Miközben velem, hogy mi van
cseppet sem érdekel!?
Ily módon csökkented hát, terhedet?
És az Úr nevével nyugtatod
lelkedet?
Azt mondod semmit nem tehetsz?!
Pedig az életem része attól még lehetsz...


Szabó Lőrinc:
                      Babits

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Miit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év mulva? - tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fájj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.

Elérkezett az idő, hogy "végre" fájjon az, ami....

"Félek, nem tudod megbocsájtani
eltékozolt, ostoba, könnyű múltam,
és majd ezerszeresen fáj, ami
ezerszer fájt, míg szeretni megtanultam."
(József Attila)
 - Nem tudom eltüntetni ostoba múltam
Te nem bírod elfelejteni azt, ami voltam.
És ezerszeresen FÁJ, ami ezerszer fájt,
Míg szeretni megtanultam.

"Álmom: az Isten" (Ady)

Bukj föl az árból
(részletek)

Ijessz meg engem, Istenem,
szükségem van a haragodra.
Bukj föl az árból hirtelen,
ne rántson el a semmi sodra.

Én, akit föltaszít a ló,
s a porból éppen hogy kilátszom,
nem ember szívébe való
nagy kínok késeivel játszom.

Gyulékony vagyok, s mint a nap,
oly lángot lobbantottam - vedd el!
Ordíts reám, hogy nem szabad!
Csapj a kezemre mennyköveddel.

(...)

Vad, habzó nyálú tengerek
falatjaként forgok, ha fekszem,
s egyedül. Már mindent merek,
de nincs értelme semminek sem.

Meghalni lélekzetemet
fojtom vissza, ha nem versz bottal
és úgy nézek farkasszemet,
emberarcú, a hiányoddal!

(József Attila)

Az alábbi képeken festő-, és grafikus- "művészi" próbálkozásaim egy-egy főbb darabját láthatjátok.

Ez a ceruzarajz '98-ban készült és a Laokon-csoportot ábrázolja.

Hópárduc: tempera és rajzlap - kelt.2002.

Oroszlán(lány): szintén tempera és rajzlap - na, ezt nem tudom mikor készült, mert nincs rajta, de valamikor Hópárduc és Öcsém között :)

Öcsém, akaródzik lenni, ovis korában (sapkát csak azért festettem rá, mert ez egyszerűbb volt mint a haját lefesteni): ua. - kelt. 2006.

Karácsonyra pedig el kell készítenem a keresztfiam "portréját", mert különben uncsitesóm felesége (Móni) ki fog nyírni, ugyanis már kb. egy éve megvettem a vásznat meg az olajfestéket, amit ő finanszírozott...

... mivel mégse olyan butus az én kisöcsém és hipp-hopp kijavította az Office-t, ezért teszek fel a vasárnapi bejegyzéshez szánt képen kívül (még) Bródy-t is, mert "még ennyi nem elég"!

Na!!!!, erről ennyit, mármint arról, hogy fényképeket teszek fel. Ugyanis az öcsém nemrég nagy tudományosan újratelepítette a gépemet, ami olyannyira sikeresnek bizonyul, hogy nem tudom rendesen használni az Office programokat, így a képeket sem tudom megszerkeszteni...
Addig is ímé előtökbe tárom :) Zorán: Kell ott fenn egy ország című lelket-melengető slágerét.

"Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk"...

Rákóczi-nóta
(részlet)

Jaj, régi szép magyar nép!
Az ellenség téged mikép
Szaggat és tép!
Mire jutott állapotod,
Romlandó cserép.
Mint egy kedves eleven kép,
Voltál olyan szép,
Magyar nép!
De a Sasnak körme között
Fonnyadsz, mint a lép.
Szegény magyar nép,
Mikor lész már ép?
Megromlottál, mint cserép.
Jaj, hát szegény magyar nemzet
Jóra mikor lép?