Nincs senkim...

Se lányod, se barátod nem vagyok,
s azt mondod - majd az Isten,
viseli gondod!?
Értem teszed mindezt -
Ezzel védekezel?
Miközben velem, hogy mi van
cseppet sem érdekel!?
Ily módon csökkented hát, terhedet?
És az Úr nevével nyugtatod
lelkedet?
Azt mondod semmit nem tehetsz?!
Pedig az életem része attól még lehetsz...


Szabó Lőrinc:
                      Babits

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Miit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év mulva? - tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fájj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.