"Mint aki a sinek közé esett...

És általérzi tűnő életét,
Míg zúgva kattog a forró kerék,
Cikázva lobban sok-sok ferde kép
És lát, ahogy nem látott sose még.

Mint aki a sínek közé esett,
A végtelent, a távol" életed

"Búcsúztatom, mert messze mese lett.
Mint aki a sinek közé esett.

Mint aki a sínek közé esett -
Bús panoráma, rémes élvezet -
Sínek között és kerekek között,
A bús idő robog fejem fölött.
És a halál" feletted "mennydörög,
Egy percre megfogom, ami örök,
Lepkéket, álmot, rémest, édeset:

Mint aki a sínek közé esett."

És néztük Őt,

A haldokló, beteget...


Mert, ezen az éjjel...,


Ezen "az éjjel
Az órák összevissza vertek."
Ezen "az éjjel
Holdfényben úsztak mind a kertek."
Ezen "az éjjel
Kocsik robogtak a kapunk alatt."
Ezen "az éjjel
Könnyben vergődtek a fülledt szavak."
Ezen "az éjjel
Égett szobánkba gyertya, lámpa."
Ezen "az éjjel
Féltünk a borzasztó homályba."
Ezen "az éjjel
Arcunk ijedt volt, halavány."
Ezen "az éjjel
Halt meg szegény," beteg nenukám.
  
(KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI)